A filmes szakmában járja egy mondás, hogy nem is tekinthető igazi filmesnek, aki nem dolgozott a Sátántangóban, lévén, hogy olyan sok ideig készült ez az iszonyat hosszú mozi, hogy nagyon sokan cserélődtek a stábban. Ugyan így nem mondhatja magát igazi zenebuzinak, aki nem ismeri a Velvet Underground első lemezét, a banánosat. A második, már Warhol meg Nico nélkül készült White Light/White Heat lemezt pedig még ennél is kevesebben ismerik. Mondjuk annyira nem is olyan jó, de mindegy.
Ezt az elkezdett Tarr filmes hasonlatot tovább folytatva pedig az a dolog következik, hogy mivel a film, egyébként nagyon jellegzetes képi világából, egy ültőben fogadható be uszkve 20-30 perc minden különösebb vakaródzás nélkül. Úgy a már említett, a VU második lemezének csaknem az egész B oldalát kitevő, több mint 17 perces Sister Ray-ből is 2-3 perc biztosan élvezhető egyszerre. Tudok olyan emberről, aki végig nézte a Sátántangót, van olyan is gondolom, aki végig hallgatta már ezt a számot. De, hogy mindketten valami pszichológus rendelőjében végzik majd, az tuti.
Ezt senki sem fogja végighallgatni szerintem. De ki tudja? Biztos vannak nálamnál kitartóbb emberek
Elnézést, hogy csak ilyen winampos izéket illesztek be, ez érthető. Jobb ebből nincs
Ezt senki sem fogja végighallgatni szerintem. De ki tudja? Biztos vannak nálamnál kitartóbb emberek
Elnézést, hogy csak ilyen winampos izéket illesztek be, ez érthető. Jobb ebből nincs
Velvet Underground - Sister Ray Part 1
Haladóknak:
Velvet Underground - Sister Ray Part 2
Csak annak, aki még bírja a gyűrődést:
Velvet Underground - Sister Ray Part 3
